A tesztoszteron Lélát messzire elkerüli. Biztos van benne valahol, de jó mélyen lehet. Viszont a nőiesség annál kevésbé. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy amit lehet, azt magára kell aggatnia. Fülbevaló, csattocska, gombok, ezek mind-mind varázslatosan vonzó dolgok.
Az anyai ösztönöket sem lehet elrejteni. Egy aggodalmaskodó „Nem fáj?” „Úgy aggódtam érted.” bármelyik apróbb balesetnél is előjöhet. Na meg persze minden pici babát tyutyujgatni kell.
A látszat is fontos. Jobban mondva a keltett hatás. Teljesen másképp kell viselkedni, ha van közönség, mint ha nincs. Ha valaki figyel, különösen ha egy nagyfiú, akkor aztán vonulni kell. Ilyenkor úgy is lehet menni, hogy előre sem kell nézni, csak sokat sejtetően oldalra pislogni és mosolyogni. Persze szerencsétlen esetben ilyenkor véletlenül neki lehet menni a falnak, vagy beleesni egy gödörbe. De hát ez úgy tűnik velejár. Valamit valamiért. Lehet, hogy idővel kialakul, hogy „vonulás” előtt jó előre körbe kell nézni, a lehetséges akadályokat felmérni, de ennek Lélánál még nincs jele.
Az is biztosnak tűnik, hogy pár cuki mosollyal mindent el lehet érni. Ha netán mégse, akkor hirtelen taktikaváltás, és jön a panaszos, megbántott, végeláthatatlan sírás. Elképzelhetetlen, hogy a kettő együtt ne érne célt.
Egyáltalán nem ciki beszarinak lenni. Bármikor simán be lehet ismerni, hogy „beszari vagyok”, ez teljesen normális. Miért is kellene bátornak lenni, amikor annyian meg tudnának menteni, és azonnal meg is mentenének? Elég ha cuki vagyok, elalélok, és mások majd úgyis megoldják azokat a nagyon veszélyes helyzeteket. Léluska nyilvánvalóan nem tartja saját feladatának, hogy bátor legyen.
Na persze ez nem jelenti azt, hogy ne kellene küzdeni az igazért. Még ha Kende legalább kétszer olyan erős, akkor is simán meg lehet karmolni, vagy akár harapni, ha már minden kötél szakad. Ha nem ért a vinnyogásból, akkor magára vessen.
Cunci nélkül nem élet az élet. Sokan ezt egy rongydarabnak mondanák, de mi tudjuk, és különösen leendő keresztszülei, akiktől kapta, hogy ennél sokszor nincs megnyugtatóbb dolog a világon.
A legjobb mindent megismételni. Ha tollas lenne, akkor nehéz lenne megkülönböztetni egy papagájtól. Különösen azt mókás azonnal elismételni, amit Kende mond. Amit Kende mond. És nem csak a szavak szintjén, hanem a gesztusokat is.
A céltudatosság olykor lerí. Van egy hétmérföldes járása, amikor félmétereseket lépkedve halad előre. Ilyenkor bizony nagyon tudja hova megy.
Az engedelmesség és kötelességtudat alap. Meg kell felelni a normáknak. Az életben vannak szabályok, rendszerek, szokások, ezek adják a világ keretét, ebből nem lépünk ki. Miért is tennénk, ha kívül akár veszélyes is lehet? Ez biztonságot is ad, hiszen tudjuk hol vannak a határok.
Elképzelhetetlen, hogy Léla rossz tanuló lesz. A kötelességtudatba és az önkéntes engedelmességbe ez nem fér bele.
Hát, meglátjuk, hogy mi lesz pár év múlva, de eddig a személyzetnek sok panaszra nincs oka.
Szólj hozzá!
Címkék: szülinap léla
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
